Kérdések és válaszok

(A kérdésből nem derül ki, hogy a munkabaleset mikor történt és milyen jellegű egészségkárosodással járt. Nem ismert az sem, hogy a munkabalesetet elszenvedő jelenleg keresőképtelen-e, továbbá a sérülés következtében megváltozott-e a munkaképessége stb.)

A társadalombiztosítási szabályozás szerint üzemi balesetnek minősülő munkabaleset esetén – a munkabaleseti jegyzőkönyv és a végleges határozat alapján – baleseti táppénz, utazási költségtérítési támogatás és baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság állapítható meg.

A baleseti egészségügyi szolgáltatás magába foglalja az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből (együtt: üzemi baleset) eredő egészségkárosodás miatt támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátást is.

A rehabilitációs ellátásra vonatkozó előírásokat tartalmazza:

- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény

- a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint az ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény

- a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény

- a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet

- az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátásokról szóló 5/2004. (XI. 19.) EüM rendelet.

Az 5/2004. (XI. 19.) EüM rendelet szerint a gyógyászati (pl. fürdőgyógyászati) ellátások közül legfeljebb négy különböző fajta rendelhető ellátás fajtánként 15 alkalomra, baleset vagy műtéti utókezelés esetén legfeljebb 20 alkalomra. 

A kérdező a rehabilitációval, a foglalkozási és szociális rehabilitációval, az orvosi rehabilitáció egyéb szakterületeiről a Nemzeti Népegészségügyi Központ Egészségvonal I Ellátórendszer I rehabilitáció révén tájékozódhat.

A munkáltatók az esetek döntő többségében nem foglalkoznak a kvázi (személyi sérülésekkel nem járó) munkabalesetekkel, pedig a személyi sérüléssel nem járó munkabaleset kivizsgálása sokat segít az esetleges súlyosabb munkabalesetek elkerülésében. A munkáltató köteles a személyi sérüléssel nem járó munkabalesetet is kivizsgálni és nyilvántartásba venni. Minden balesetet ki kell vizsgálni! Azokat a baleseteket is, amelyek személyi sérülést ugyan nem okoztak, de anyagi kárt, termeléskiesést jelentenek. Ezek az úgynevezett kvázi balesetek. A munkabalesetek kivizsgálása során fel kell tárni a közreható tárgyi, személyi, szervezési kiváltó okokat, és ennek alapján intézkedéseket kell tenni, a munkabalesetek megelőzésére. A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e, ha nem akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a balesetet ért dolgozót értesítenie kell. A munkabaleset bekövetkezéséért a balesetet szenvedett dolgozó nem vonható felelősségre!, azaz nem büntethető.

Kiadható a munkavédelmi félcipő is a gépjárművezetők részére.

A munkavállalók által használandó egyéni védőeszközök körének, típusának meghatározása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakember feladata:

„Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.” (A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.56. § ))

Ennek megfelelően a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakember elvégez egy kockázatértékelést és ez alapján hozza meg az egyéni védőeszközzel kapcsolatos döntését. Az építési munkahelyeken azonban „az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről” szóló 4/2002. (II. 20.) SZCSM–EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének I. 19.1 pontja egy esetben tartalmaz egy szigorítást. E szerint:

„Építési munkahelyen fejvédő sisak viselése kötelező. Kivételt képeznek a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkák.”

Amennyiben nem foglalkoztat munkavállalót, (munkáját kizárólag egyedül végzi), a munka nem minősül szervezett munkavégzésnek és teljességgel kizárt, hogy a munkavégzésével a munkavégzés hatókörében tartózkodót (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.) veszélyeztethetne, akkor nem kell betartania a munkavédelmi szabályokat. Ennek megfelelően a munkavédelmi hatóság sem vonhatja ellenőrzés alá.

Amennyiben nem foglalkoztat munkavállalót, de a munkavégzés hatókörében tartózkodók veszélynek lehetnek kitéve, akkor - ugyan a munkavégzése nem minősül szervezett munkavégzésnek- de a munkavédelmi szabályok közül a munkavédelmi törvény nevesített paragrafusaiban meghatározott követelményeket be kell tartani. Ezek betartását a munkavédelmi hatóság ellenőrizheti (illetékességi körébe tartoznak). A betartandó munkavédelmi szabályokat a munkavédelmi törvény 9.§ (2) bekezdése nevesíti.

Ha a későbbiekben munkavállalót foglalkoztat, akkor az már szervezett munkának fog minősülni, a munkavédelmi szabályokat teljességgel be kell tartani, és a hatóság ellenőrzést folytathat le a munkahelyen.

Az alábbiakban a munkavédelmi törvény vonatkozó előírásaiból készített kigyűjtést közlök:

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (munkavédelmi törvény röviden: Mvt.)

Mvt.84. § (1) A munkavédelmi hatóság jogosult

b) valamennyi munkahelyen – külön engedély nélkül – ellenőrzést tartani;

Mvt.87. § E törvény alkalmazásában:

5. Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a földalatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó (akkor is, ha egyéni céget alapított) munkavégzési helyét e törvénynek a 9. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezései tekintetében.

8. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Munkáltatónak kell tekinteni… a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót (akkor is, ha egyéni céget alapított) a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozó rendelkezések [9. § (2) bekezdés] tekintetében.

A törvény hatálya

Mvt.9. § ….

(2) A törvény meghatározott rendelkezéseit (26/A., 28., 32., 40., 44. és 45. §-ok) alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.).

A munkavégzés tárgyi feltételei

Mvt.26/A. § Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni. Ennek részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter állapítja meg.

Mvt.28. §(1) Az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni.

Mvt.32. § A munkahelyen a zajhatások és a rezgések, a por és vegyi anyagok, valamint a sugárzások, az alacsonyabb vagy magasabb légköri nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát.

A munkafolyamatra, a technológiára,
az anyagra vonatkozó követelmények

Mvt.40. § (1) A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell a munkavégzés hatókörében tartózkodók megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.

(2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat, munkavédelmi képviselőiket, és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért felelős a felek által szerződésben meghatározott munkáltató, ilyen kikötés hiányában az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, ennek hiányában, aki a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az, akinek a területén a munkavégzés folyik.

Mvt.44. § (1) Azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik – zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök – szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell megvalósítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is.

Mvt.45.  § (1) Rendellenes körülmények kialakulása esetére – amikor a szabályos üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be – a munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a veszélyforrások hatására, továbbá a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is tekintettel mentési tervet kell készíteni, és a mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni. …

Panaszával a területileg illetékes (megyei) munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

Az Ő hatáskörükbe tartozik a be nem jelentett munkabalesetek (utólagos) kivizsgálásának elrendelése. Elérhetőségeik megtalálhatók a www.ommf.gov.hu honlap „Munkavédelem Foglalkoztatás-felügyelet” főoldalán „Munkavédelmi felügyelőségek” címszó alatt.

A baleset miatt felmerülő költségei megtérítése érdekében az általános kártérítési szabályok szerint a kivitelező képviselőjéhez (építésvezetőhöz, vállalkozóhoz) fordulhat. A kivitelező megtalálásában jó segítség lehet - az előzetes bejelentésre kötelezett munkák esetére vonatkozó szabály - miszerint a kivitelező adatait az építési munkahelyen jól láthatóan el kell helyezni.

Ha a kivitelezővel nem jut egyezségre, akkor kártérítésért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény alapján bírósághoz lehet keresettel folyamodni.

A témával kapcsolatos technikai szabályozást (a kivitelező kártérítési felelősségét) legmagasabb szinten a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) tartalmaz az alábbiak szerint:

Mvt.4. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek is.

Mvt.26/A. § Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni.

Mvt.36. § (1) A munkahely padlózata és közlekedési útjai feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen.

A rendezvénysátor megépítése, illetve bontása építési tevékenységnek minősül, és így vonatkoznak rá a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendeletben előírtak.

A 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet hatálya kiterjed az Mvt. 87. §-ának 5. pontjában meghatározott azon munkahelyekre, amelyek építési munkahelynek minősülnek, és ahol szervezett munkavégzés keretében külön jogszabály szerinti építmény létesül, vagy építési tevékenység valósul meg.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szerint:

Építmény: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma).

A rendezvénysátor a fentiek szerint építménynek minősül, így amennyiben szervezett munkavégzés keretében készítik el, vagy bontják le, akkor a munkálatokra vonatkozik a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet.

A leírtakból valószínűsíthetően a férjének nincs alkalmazottja, ez esetben a munkavédelmi hatóság szervezett munkavégzés hiányában nem ellenőriz. Azt tanácsoljuk,panaszával forduljon a területileg illetékes megyei/budapesti kormányhivatalhoz (http://www.kormanyhivatal.hu/hu) és a helyileg illetékes jegyzőhöz ( például írja be a Google keresőbe: jegyző elérhetősége Budapest II. kerület).

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt), a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet  valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról  szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet tartalmazzák a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás legfontosabb feladatait.

A 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet 4.§(1) szerint a szolgálat alaptevékenység keretében végzi…

c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben - a helyi körülmények figyelembe vételével- meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül.

A 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet 5.§ (1) szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást elsősorban  a munkavégzés helyén vagy annak közelében kell biztosítani.

Közvetlen előírás arra vonatkozóan, hogy milyen időközönként kell „szemlét tennie” nincs.

Ahhoz azonban, hogy az alapszolgáltatás keretében meghatározott feladatainak (pl. munkaköri alkalmassági vizsgálatok, foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentése és kivizsgálása, a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásának vizsgálata, az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadás, a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatok) valamint a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő feladatoknak (pl. a kockázatértékelés, a megelőzési stratégia tartalmának kialakítása, egyéni védőeszköz juttatás belső rendjének meghatározása, súlyos munkabaleset kivizsgálása) eleget tegyen, szükséges a rendszeres, aktív jelenlét.

Célszerű a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtóval olyan szerződést kötni, amelyben részletesen meghatározzák a feladatokat és a teljesítés szabályait, beleértve a „szemlék” gyakoriságát is.

Feladata e minősíteni a munka egészségügyi szempontból a munkahelyet, ha az telepített üzemi körülmény, illetve ha egy kivitelezési helyszín?

A kérdésben szereplő „minősíteni”kifejezés nehezen értelmezhető.

A tevékenységek foglalkozási osztályba sorolását (A, B, C, D foglalkozás-egészségügyi osztályok) a 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet 4. melléklete tartalmazza.  A besorolást a munkáltató a szolgálat vagy a munkavédelmi hatósági hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal véleményének figyelembe vételével készíti el.

A „telepített  üzemi körülmény” és „kivitelezési helyszín” esetében a besorolási előírások azonosak.

Az Mvt. 54.§ (2) értelmében a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. E feladatok elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység.  A  munkaegészségügyi szempontú kockázatok kiértékelése a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató feladata.