Kérdések és válaszok

Kiadható a munkavédelmi félcipő is a gépjárművezetők részére.

A munkavállalók által használandó egyéni védőeszközök körének, típusának meghatározása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakember feladata:

„Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.” (A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.56. § ))

Ennek megfelelően a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakember elvégez egy kockázatértékelést és ez alapján hozza meg az egyéni védőeszközzel kapcsolatos döntését. Az építési munkahelyeken azonban „az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről” szóló 4/2002. (II. 20.) SZCSM–EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének I. 19.1 pontja egy esetben tartalmaz egy szigorítást. E szerint:

„Építési munkahelyen fejvédő sisak viselése kötelező. Kivételt képeznek a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkák.”

Amennyiben nem foglalkoztat munkavállalót, (munkáját kizárólag egyedül végzi), a munka nem minősül szervezett munkavégzésnek és teljességgel kizárt, hogy a munkavégzésével a munkavégzés hatókörében tartózkodót (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.) veszélyeztethetne, akkor nem kell betartania a munkavédelmi szabályokat. Ennek megfelelően a munkavédelmi hatóság sem vonhatja ellenőrzés alá.

Amennyiben nem foglalkoztat munkavállalót, de a munkavégzés hatókörében tartózkodók veszélynek lehetnek kitéve, akkor - ugyan a munkavégzése nem minősül szervezett munkavégzésnek- de a munkavédelmi szabályok közül a munkavédelmi törvény nevesített paragrafusaiban meghatározott követelményeket be kell tartani. Ezek betartását a munkavédelmi hatóság ellenőrizheti (illetékességi körébe tartoznak). A betartandó munkavédelmi szabályokat a munkavédelmi törvény 9.§ (2) bekezdése nevesíti.

Ha a későbbiekben munkavállalót foglalkoztat, akkor az már szervezett munkának fog minősülni, a munkavédelmi szabályokat teljességgel be kell tartani, és a hatóság ellenőrzést folytathat le a munkahelyen.

Az alábbiakban a munkavédelmi törvény vonatkozó előírásaiból készített kigyűjtést közlök:

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (munkavédelmi törvény röviden: Mvt.)

Mvt.84. § (1) A munkavédelmi hatóság jogosult

b) valamennyi munkahelyen – külön engedély nélkül – ellenőrzést tartani;

Mvt.87. § E törvény alkalmazásában:

5. Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a földalatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó (akkor is, ha egyéni céget alapított) munkavégzési helyét e törvénynek a 9. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezései tekintetében.

8. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Munkáltatónak kell tekinteni… a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót (akkor is, ha egyéni céget alapított) a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozó rendelkezések [9. § (2) bekezdés] tekintetében.

A törvény hatálya

Mvt.9. § ….

(2) A törvény meghatározott rendelkezéseit (26/A., 28., 32., 40., 44. és 45. §-ok) alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.).

A munkavégzés tárgyi feltételei

Mvt.26/A. § Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni. Ennek részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter állapítja meg.

Mvt.28. §(1) Az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni.

Mvt.32. § A munkahelyen a zajhatások és a rezgések, a por és vegyi anyagok, valamint a sugárzások, az alacsonyabb vagy magasabb légköri nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát.

A munkafolyamatra, a technológiára,
az anyagra vonatkozó követelmények

Mvt.40. § (1) A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell a munkavégzés hatókörében tartózkodók megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.

(2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat, munkavédelmi képviselőiket, és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért felelős a felek által szerződésben meghatározott munkáltató, ilyen kikötés hiányában az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, ennek hiányában, aki a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az, akinek a területén a munkavégzés folyik.

Mvt.44. § (1) Azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik – zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök – szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell megvalósítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is.

Mvt.45.  § (1) Rendellenes körülmények kialakulása esetére – amikor a szabályos üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be – a munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a veszélyforrások hatására, továbbá a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is tekintettel mentési tervet kell készíteni, és a mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni. …

Panaszával a területileg illetékes (megyei) munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

Az Ő hatáskörükbe tartozik a be nem jelentett munkabalesetek (utólagos) kivizsgálásának elrendelése. Elérhetőségeik megtalálhatók a www.ommf.gov.hu honlap „Munkavédelem Foglalkoztatás-felügyelet” főoldalán „Munkavédelmi felügyelőségek” címszó alatt.

A baleset miatt felmerülő költségei megtérítése érdekében az általános kártérítési szabályok szerint a kivitelező képviselőjéhez (építésvezetőhöz, vállalkozóhoz) fordulhat. A kivitelező megtalálásában jó segítség lehet - az előzetes bejelentésre kötelezett munkák esetére vonatkozó szabály - miszerint a kivitelező adatait az építési munkahelyen jól láthatóan el kell helyezni.

Ha a kivitelezővel nem jut egyezségre, akkor kártérítésért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény alapján bírósághoz lehet keresettel folyamodni.

A témával kapcsolatos technikai szabályozást (a kivitelező kártérítési felelősségét) legmagasabb szinten a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) tartalmaz az alábbiak szerint:

Mvt.4. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek is.

Mvt.26/A. § Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni.

Mvt.36. § (1) A munkahely padlózata és közlekedési útjai feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen.

A rendezvénysátor megépítése, illetve bontása építési tevékenységnek minősül, és így vonatkoznak rá a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendeletben előírtak.

A 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet hatálya kiterjed az Mvt. 87. §-ának 5. pontjában meghatározott azon munkahelyekre, amelyek építési munkahelynek minősülnek, és ahol szervezett munkavégzés keretében külön jogszabály szerinti építmény létesül, vagy építési tevékenység valósul meg.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szerint:

Építmény: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma).

A rendezvénysátor a fentiek szerint építménynek minősül, így amennyiben szervezett munkavégzés keretében készítik el, vagy bontják le, akkor a munkálatokra vonatkozik a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet.

A leírtakból valószínűsíthetően a férjének nincs alkalmazottja, ez esetben a munkavédelmi hatóság szervezett munkavégzés hiányában nem ellenőriz. Azt tanácsoljuk,panaszával forduljon a területileg illetékes megyei/budapesti kormányhivatalhoz (http://www.kormanyhivatal.hu/hu) és a helyileg illetékes jegyzőhöz ( például írja be a Google keresőbe: jegyző elérhetősége Budapest II. kerület).

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt), a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet  valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról  szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet tartalmazzák a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás legfontosabb feladatait.

A 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet 4.§(1) szerint a szolgálat alaptevékenység keretében végzi…

c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben - a helyi körülmények figyelembe vételével- meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül.

A 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet 5.§ (1) szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást elsősorban  a munkavégzés helyén vagy annak közelében kell biztosítani.

Közvetlen előírás arra vonatkozóan, hogy milyen időközönként kell „szemlét tennie” nincs.

Ahhoz azonban, hogy az alapszolgáltatás keretében meghatározott feladatainak (pl. munkaköri alkalmassági vizsgálatok, foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentése és kivizsgálása, a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásának vizsgálata, az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadás, a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatok) valamint a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő feladatoknak (pl. a kockázatértékelés, a megelőzési stratégia tartalmának kialakítása, egyéni védőeszköz juttatás belső rendjének meghatározása, súlyos munkabaleset kivizsgálása) eleget tegyen, szükséges a rendszeres, aktív jelenlét.

Célszerű a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtóval olyan szerződést kötni, amelyben részletesen meghatározzák a feladatokat és a teljesítés szabályait, beleértve a „szemlék” gyakoriságát is.

Feladata e minősíteni a munka egészségügyi szempontból a munkahelyet, ha az telepített üzemi körülmény, illetve ha egy kivitelezési helyszín?

A kérdésben szereplő „minősíteni”kifejezés nehezen értelmezhető.

A tevékenységek foglalkozási osztályba sorolását (A, B, C, D foglalkozás-egészségügyi osztályok) a 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet 4. melléklete tartalmazza.  A besorolást a munkáltató a szolgálat vagy a munkavédelmi hatósági hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal véleményének figyelembe vételével készíti el.

A „telepített  üzemi körülmény” és „kivitelezési helyszín” esetében a besorolási előírások azonosak.

Az Mvt. 54.§ (2) értelmében a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. E feladatok elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység.  A  munkaegészségügyi szempontú kockázatok kiértékelése a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató feladata.

A rövid válasz, hogy ennek nincs tudományos magyarázata, ugyanis ez az állítás szakmailag teljességgel megalapozatlan (azaz nem igaz). Mondhatjuk városi legendának is. A mobiltelefon által kibocsátott hullámok nem vonzzák magukhoz a villámokat.

Bár e sorok írójaként Erősáramú Villamosmérnöki, Irányítástechnikai, és Munkavédelmi szakmérnöki diplomával rendelkezem (mindhármat a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem), mégsem kiálthatom ki magam önhatalmúlag a villámvédelem szakértőjének. Ezért annak ellenére, hogy tudom a választ, a jobb hihetőség kedvéért idézem Dr. Berta István, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Energetika Tanszéke egyetemi tanárának a tárggyal kapcsolatos magyarázatát.

Megjelent: http://hvg.hu/tudomany/20110610_tevhitek_hiedelmek_villamcsapasrol

14 hiedelem a villámlásról: melyik igaz? címen, 2011. június. 10.-én (utolsó frissítés: 2011. június. 17.) Az idézetek a cikkből kiemelt részletek.

„Nem szabad telefonálni, ha villámlik – RÉSZBEN IGAZ

Azt szinte mindenki tudja, hogy fedett helyre kell menni, ha villámlik, azt viszont már kevesebben, hogy a vihar alatt zárt helyiségekben sem lehetünk teljes biztonságban. Ha lehet, ne használjuk a vonalas telefont, mert a telefonvezeték jól vezeti az elektromosságot, és bár aránylag kicsi az esélye, hogy telefonálás közben ér minket villámcsapás, több ilyen esetről is beszámoltak már a világon. A mobiltelefonálás ezzel szemben biztonságos villámláskor is, akár zárt helyen tartózkodunk, akár a szabadban. Tévhit ugyanis, hogy a villámok „követik a rádióhullámokat”, illetve, hogy a mobilban található fém alkatrészek kockázatot jelentenek, mert „vonzzák” a villámokat. A fém csak jó vezető, de nem vonzza a villámot, ráadásul a mobiltelefonokban aránylag kevés a fém.”  …

„Tévhit, hogy a testünkön viselt fémékszerek, karórák, vagy a nálunk lévő mobiltelefonok vagy akár MP3-lejátszók veszélyesek lehetnek villámláskor, ezek sem „vonzzák” ugyanis a villámokat.”

Amennyiben a munkáltató nem tart munkavédelmi képviselő választást, akkor a munkavédelmi hatósághoz kell fordulni panasszal. A munkavédelmi hatóság a jogos panasz esetén határozatban kötelezi a munkáltatót a munkavédelmi képviselő választás megtartására. Nem lehet kizárni, hogy ez ellen a munkáltató jogorvoslati lehetőségével akar élni. Ettől a szándékától az alábbi Legfelső Bírósági ítéletre való hivatkozással valószínűleg el lehet téríteni. 

(A kérdéses ítéletnek csak az indokoló részéből idézek az alábbiakban, de ez is elég a választásokkal kapcsolatos szabályok értelmezéséhez. Megjegyzem, az ítélet 2008. április 30-án született, ezért a szövegében még az akkor érvényes létszámhatár (50 fő) szerepel, ami azóta 20 főre módosult.* Az indokolásban szereplő Mt-re történő utalások, az akkor érvényes Munkatörvénykönyv paragrafusait idézik, azóta új Munkatörvénykönyv lépett hatályba (2012.évi I. tv.) de ez az ügyet érdemben nem érinti.**)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Mfv. II.10.411/2007/3. számú ítélete: …

„Az Mvt. 70/A. § (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden olyan munkáltatónál, ahol a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók létszáma ötven* fő. A választás meghatározásának lebonyolítása, a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége. Az előbbi szabály alapján a felperesnél munkavédelmi képviselő választást kell tartani, mert a törvény hivatkozott rendelkezése a választás megtartását kötelezővé teszi a munkavállalók létszámára tekintettel. Minthogy a választás megtartása kötelező, és a választás megtartásának lebonyolítását és a feltételek biztosítását a törvény kifejezetten a munkáltató kötelezettségeként írja elő, a felperes (munkáltató) nem hivatkozhat arra, hogy e kötelezettség csak akkor terheli, ha a munkavállalók a választási jogosultságukkal élni kívánnak. Az a körülmény, hogy a munkavállalók az őket megillető e jog gyakorlásával kívánnak – e élni, a megtartott választás érvényességét, illetve eredményességét befolyásolja (az Mvt. 70/A. § (3) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Mt. 51. § - 51/A. §**).

Téves tehát az a jogszabály-értelmezés, miszerint a munkáltatót a választás megtartásának lebonyolítására vonatkozó kötelezettség csak akkor terheli, ha a választást a munkavállalók vagy a szakszervezet kezdeményezi. A törvény érintett rendelkezése ugyanis ilyen feltételt nem szab.

A kifejtett jogértelmezést támasztja alá egyébként az Mvt. módosításáról szóló 2004. évi XI. törvény 34. § (4) bekezdése is, amely úgy rendelkezik, hogy annál a munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma legalább 50* fő és nem működik munkavédelmi képviselő, e törvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül meg kell tartani a munkavédelmi képviselő választást. Továbbá ugyancsak ezt igazolja a jogfejlődés, a 2007. évi CLXI. törvény 8. § (1) bekezdésével módosított Mvt. 70/A. § (1) bekezdés b) pontja, amely az 50* főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatók esetében teszi a választás megtartását a szakszervezet, üzemi tanács, illetve a munkavállalók kezdeményezésétől függően kötelezővé.

Budapest, 2008. április 30.”

A munkavédelmi képviselő védelmére az alábbi szabályokat tartalmazza a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.):

Mvt. 76. § (1) „A munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti.

…..

 (3) Valamennyi munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére az Mt. 273. § (1), (2) és (6) bekezdése szerinti szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerven a bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselő választás során létrejött választási bizottság tagjait kell érteni.”

Mvt. 82/D. § (1) „A munkavédelmi hatóság közigazgatási bírsággal sújtja azt a természetes személyt, aki a szervezett munkavégzés során:…

d) a munkáltató képviselőjeként a munkavédelmi képviselőt a munkavédelemre vonatkozó szabályban biztosított jogainak gyakorlásában akadályozza, illetve a munkavédelmi képviselővel szemben jogainak gyakorlása miatt hátrányos intézkedést tesz.”